Este Dallasban egy irány van: Deep Ellum. A neon tábla már messziről mutatja az utat, és onnantól a felhőkarcolós belváros mintha egy másik város lenne. Vöröstégla, murálok, bárok, streetwear boltok egymás mellett.
Egy kis történelem
A negyedet a vasút hozta létre. A Houston and Texas Central Railroad 1872-ben, a Texas and Pacific 1873-ban érkezett Dallasba, és a vasúti csomópont körül kezdett kialakulni a környék. A név sem véletlen: eredetileg Deep Elm volt, mert az élet az Elm Street körül zajlott, de a korai lakók „Ellum”-nak ejtették, és ez ragadt meg.
A zene mindig is a negyed legfontosabb értéke volt. Az 1920-as évekre a jazz és a blues egyik melegágyává vált. Aztán jött a törés: 1969-ben egy autópálya-szakasz átvágta a negyedet, és eltüntette az Elm Street 2400-as blokkját, amit sokan a központnak tartottak. A hetvenes évekre alig maradt eredeti üzlet. Az, amit ma látsz, egy visszakapaszkodás eredménye.
Utcák és falfestmények
Két utca viszi az egészet. A Main Streeten a boltok és a kaják, eggyel északabbra, az Elm Streeten estéken a zene. A falfestményeket nappal is érdemes végignézni, de este, a neonfényben az egész más. Van 42 Murals projekt, a Traveling Man szobrok (három nagy fémfigura, hangszerekből építve) és a Blues Alley a Clover Streeten, ahol a helyi zenei nagyságokat művészet idézi meg.
Streetwear és kaja
Streetwear szempontból van mit járni. A Main Streeten van a Sneaker Politics és a Nollege, és ugyanott a Pecan Lodge, Texas egyik legismertebb BBQ-helye.
Room 520
Az este fénypontja nekem a Room 520 volt. Rejtett speakeasy, egy szálloda, a SOVA egyik „szobájában” bújik meg a Commerce Streeten. Kicsi, kb. 25 fő fér el benne, és a belépés is a játék része: a recepción kapott kulcson van a kód. Dallas legkisebb koktélbárjaként hirdetik magukat, és teljesen más, mint az utca hangja kint.
A Snickerdoodle Old Fashioned-et rendeltem: Skrewball mogyoróvajas whiskey, házi pekándió-orgeat, Aztec csokoládés bitter. Csokis, desszertes. Teljesen beleszerettem. Ezt az ötletet hazahozom.
Egy gyakorlati tipp: Texasban a bárok hajnali 2-kor zárnak, az utolsó rendelés általában fél kettő körül van.
Én este mentem, és pont ezért ütött ennyire.